A szürke nem fekete
Azok a sikeres emberek, akik elérnek bármit is az életükben, vagy azok a hétköznapinak mondott emberek, aki ugyan nem találták fel az örökmozgót, mégis tudnak örülni az életüknek, egy nagy titkuk van: eszükbe sem jut megkérdőjelezni a vágyukat, illetve annak beteljesülését.
Az az ötgyermekes szülő, amelyik arra koncentrál, hogy tisztán járassa a gyerekeit, és hogy lefekvés előtt vacsorát is adjon nekik, el sem tudja képzelni, hogy mindez ne történjen meg. Mert arra koncentrál, amit szeretne, és mindent megtesz azért, hogy ez sikerüljön is. És szívből örül, amikor este megsimogatja a gyerekei fejét lefekvéskor. Ilyen értelemben a feltaláló ugyanígy jár el, hiszen soha meg sem fordul a fejében az, hogy nem lesz a kezében az örökmozgója, amit ő talált fel. Hiszen mindig is látta, hogy fog az kinézni, működni, épp ezért tántoríthatatlan volt bárki bármit is mondott, vagy tett ellene. Ez a két véglet, de látnod kell: ha már képes vagy arra, hogy változni akarsz, akkor képes voltál arra is, hogy észre vedd az élethez való hozzáállásodat, tunyaságodat. Eldöntöd, hogy foglalkozol a kiválasztott területeddel, s ott gyűjtöd az örömöket.
Pl. Először csak azt mondogatod majd, hogy "én végre meg akarom találni a rám való legpasszosabb fekete nacit, amit a lehető legolcsóbban szeretnék megvásárolni." (Ebben a szituációban nem a nadrág a fő probléma, hanem az, hogy kevés pénzed van, de divatosan szeretnél öltözködni. Ne becsüljük le ezt a problémát, hiszen pénzről van szó. Van, de több is lehetne.) Ezzel a gondolattal jársz-kelsz.
Aztán, ahogy mondogatod, eszedbe jut, hogy a fekete legyen egészen mély, sötét színű. Nem szürke, nem közép fekete, hanem igazi szurok fekete. Eltelik ezzel is egy-két nap, esetleg hét, és egyszer csak beugrik, hogy most nem egyszerűen a szűk a divat, hanem a szivarnadrág, ami bokában is olyan keskeny, hogy alig tudod magad átpréselni rajta, amikor felveszed. Örülsz, hogy ismét közelebb kerültél a vágyadhoz, hiszen pontosabban látod a célt magad előtt.
Telnek a napok. Érzed, a nadrág olyan közel van hozzád, hogy már meg is érinthetnéd. S akkor valahonnan beugrik, 2600 forintot tudsz szánni erre a divatos nadrágra. Rajtad fog állni a legjobban, olyan lesz, amilyet akartál, amit elképzeltél, ott is lesz előtted, de csak ennyi pénzed van rá. Nem görcsölsz rajta, hogy csak ennyi, tényként közlöd magaddal: ennyiért veszem meg, és kész.
Jársz, kelsz és beugrik valahonnan, most kell elmenned abba a bevásárlóközpontba, ahova időközönként járni szoktál. Ott télen, nyáron folyamatosan leértékelik a legdivatosabb cumókat. Szólsz a barátodnak, aki – micsoda véletlen -, pont odakészül, mert ő is szeretne valamit vásárolni. Odaértek, és az első farmerbála tetején megpillantod a nadrágodat. Pont olyan fekete, amilyet szerettél volna, fehér tűzéssel az oldalán, szűk, szivarnadrág, és egy darab van belőle: a te méreted. Rád várt. És ha hiszed, ha nem: 2600 forintba kerül.
