Magamról
Nagy Csilla vagyok. Emlékszem, anyukám a hetvenes években azt mondta:
- Kislányom, bármit elérhetsz az életben, amit csak szeretnél.
Emlékszem, anyukám a nyolcvanas években azt mondta:
- Lányom, a szerettel bármit elérhetsz az életben.
Emlékszem, anyukám a kilencvenes években azt mondta:
- Lányom, ne bánkódj, szerettel és jósággal bármit elérhetsz az életben.
Anyukám kétezer óta (de lehet, hogy kétezer év óta?) is azt mondja:
- Lányom, jól jegyezd meg, bármit elérhetsz az életben, csak akarnod kell. Szerettel és jósággal, bármit elérhetsz az életben.
A hetvenes években voltam tinédzser és leérettségiztem.
A nyolcvanas években házasságot kötöttem, majd elváltam, hazaköltöztem, újrakezdtem, sőt új pályát is választottam. A nyolcvanas évek végére lett lakásom, egzisztenciám és ismét egyedül éltem.
A kilencvenes években lett még egy diplomám, új párt választottam, akivel összekötöttem az életemet, lett egy közös házunk is, de közös gyermekeink nem születtek.
Most - egy jó ideje - ismét tanulom a bármit és az akármit... szerettel a szívemben.
És köszönettel anyukámnak.
És persze magamnak is.
