Félelmek
Félelmek
Az elmúlt napok csendjében azon gondolkodtam, mi okozott bennem törést, lendületvesztést? Miért léptem vissza a tevékenységeimben?
Aztán rájöttem, az ami megtört, hogy a kerttúrás miatt nem rendeltem időben fát, s most éppen nem lehet kapni. Azaz nekem nincs. A másik, ami miatt nem rendeltem meg, a kiszolgáltatottságom. Szólnom kellett volna valakinek, hogy segítsen a fa behordásában. Nőként, egyedül becipelni több mázsa fát, nos...?! De nem kérdeztem meg az ismerőstől, mikor érne rá, mert féltem a visszautasítástól. A harmadik, a háború gondolata. Itt kopogtat az ajtónkon, a szomszédban van már, ezer dolog változott az életünkben, az árak emelkedtek, többször majdnem elsírtam magam a boltokban vásárlás közben, mert éreztem embertársaim félelmét attól, hogy nem lesz mit enni, inni. Szóval, ez a hármas felállása az Univerzumnak: a fizikai munka - a kiszolgáltatottság - külső hatások – elnyomták, felülírták bennem a sorrendiség fontosságát, ami alapja lett volna a döntéseimnek.
Már nem tudok változtatni, de figyelmeztető jelnek veszem ezt a magam számára. Hiszen a kert és mindenféle munka megvárt volna. Nem mertem rákérdezni az ismerőstől, mikor tudna nekem segíteni, továbbá belekerültem egy lehúzó spirálba: a félelembe, a mellettünk zajló háború miatt (ami lássuk be, természetes is valahol), s én is felvásároltam ezt-azt, amit tudtam. Csak egy-két percre (a telefonálásra), s egy-két órára (fahordásra) kellett volna mindezt megszakítani ezt a hullámot. De nem tudtam. Ott volt az a fránya fa-ügy is mindvégig a gondolataimban, de úgy voltam vele, eddig is volt mindig, most is ráér. De ott volt az is, hogy meg kellene rendelnem.
Van úgy, hogy nem tudunk kilépni a ránk nehezedő terhek alól. Pedig változnak az idők. Sőt, megváltoztak. Nehéz egyszerre mindenre figyelni, de kell. Az életben maradás kedvéért azonban fel kell állítanunk egy fontossági sorrendet. Azt hiszem, újra kell tanulnunk, mi a magunk számára a fontos. Az életünk, az Élet szempontjából mindenképpen visszalépés az, amiben vagyunk, mert sokkal több minden az, ami a fizikai létünkkel kapcsolatos. Biztonság érzése, az enni és innivaló, fűtött lakás, világosság stb.
Ha valamikor, akkor most biztosan van érvénye, jogossága annak, hogy figyeljünk azokra a percekre, órákra, azokra az emberekre, s magunkra, az életünknek azokra a tevékenységeire, mozzanataira, amik örömöt, boldogságot nyújtanak. Ha mindenki naponta csak egy-egy percre lenne tudatos az életében megjelenő szépségekre, akkor már boldogabb lenne a világ.
