Stőhr Gréta: Kié ez a test?!
Köszönöm Gréta hozzájárulását ahhoz, hogy cikke megjelenhessen itt, A Tudatos Örömgyőjtők Lapján! Gréta Vegán Chef, Life Coach, író, a Gréta Konyhája című vegán életmód magazin szerkesztő-műsorvezetője a Vegán TV-ben, vagyis a tudatos táplálkozás híve. Két gyermek édesanyja, férjével és gyermekeivel nemrégiben költözött vidékre, és minden bejegyzésében, ami tőle olvasható, abból sugárzik a szeretet. Az élet és a család szeretete. Azért kértem Tőle ezt a lehetőséget, mert arról a fajta kitartásról, odafigyelésről, fel nem adásról beszél, ami nélkülözhetetlen a változáshoz. Ahogy írtam neki, példaképnek tekintem. Szeretettel ajánlom írását nektek.
Kié ez a test?!
Ebben a posztban sem naptejet, sem bikinit, sem proteinport nem fogok reklámozni. Csak egy dolgot. Az egészséget, és fittséget, ami 44 évesen, gyermekszülés után is lehetséges. Igaz, nem adják "ingyen", sem azonnal. Nem volt elsődlegesen fontos "visszanyerni" az alakomat, inkább az, hogy túléljek, és idővel visszataláljak majd önmagamhoz. Ahhoz a személyhez, akinek gondolom magam, és ahhoz is, akit a tükörben szeretnék viszontlátni. Ilyen képe mindenkinek van, s bár nem ez a boldogság titka, de tapasztalatom szerint sokat tud javítani az ember mindennapos jólétén, és társas kapcsolatain. Nagyon kevesen vannak azok, akik tapsolva örömködnek "új testük" látványától, és persze, elfogadjuk, de nem örökre. 21 hónapja, konkrétan sokkot kaptam, és azt kérdeztem magamtól:
Kié ez a test?
A kilenc hónap alatt felszedett 18 kilóból hármat a karomban tartottam, ötöt a kórházban hagytam, és tízet hazavittem magammal. Mindjárt magasztalom a női test csodálatra méltó metamorfózisát és szentségét is, de ez nem mindig jut eszünkbe, és nem vigasztal minden pillanatban. Valójában ott a csoda a kezünkben, és ezzel együtt Alíz nyúlüregébe csúszunk, a lyuk bezáródik, majd ott kiiszunk valami fura löttyöt, és elfelejtjük mi volt azelőtt, és kik vagyunk valójában. Szerencse, ha épp van ott valaki, aki korábban is ismert, szeretett, támogatott minket, és most sem hagy cserben, néha pedig emlékeztet a legfontosabbra.
Ez nem valami kalandnak a vége, hanem épphogy a kezdete!
Sok segítséget kaptam a férjemtől, és kérni is tudtam. Nem akartam mindent én, csak én, én egyes egyedül, és tökéletesen csinálni. Életemben talán először, mertem átadni a kontrollt annak az embernek, akivel együtt terveztük, vártuk, és együtt is hoztuk világra a gyermekünket. Ő is jött velem Csodaországba. Büszke voltam magamra, mert negyvenes éveim közepére, azért valamennyi türelmet mégiscsak tanultam, és nem akartam magam megerőszakolni lehetetlen elvárásokkal, sem olyan eszményképekkel, amelyek csak az instán léteznek.
Freyja 4 hónapos koráig napközben csak a mellkasunkon, kocsiban, vagy babakocsiban aludt. Ákossal felváltva etettük, itattuk egymást, és én úgy éreztem néha, hogy megszűnök létezni. Jött a hideg, a tél, a szürkeség. Az ablakon nem szűrődött be fény, és sokszor éreztem azt, hogy ilyen távol még soha nem kerültem önmagamtól. De Ákos nem hagyta, hogy lehúzzon minket a fekete örvény, és minden nap rávett, hogy bármilyen is kint az idő, öltöztünk fel, és menjünk sétálni. Ekkor tettem meg az első lépéseket az új MAG-am felé. Várandósan napi nyolc kilómétert sétáltunk, most miért hagynánk abba? Mert lett egy kisbabánk, vagy esik, vagy mert hideg van? Az elején kifogásokat kerestem, de Ő hajthatatlan volt, idővel pedig már én kértem, hogy menjünk. A nap fénypontjává váltak közös sétáink. Az elején gyalogolni is alig bírtam, a medencecsontom a combcsontommal nem akart újra összemelegedni, sok sok idő kellett, míg már nem fájt, vagy kattogott. De minél többet használtam, annál jobban megkedvelték egymást, míg egy februári napon, már nem fájt a járás.
A másik lázadó a hasam volt, ami csak nem akart "visszamenni" . Nem értettem, pedig szépen fogytam, formálódtam, de hónapokkal a szülés után is kitüremkedett, ami nagyon zavart. Kiderült, hogy 3 ujjnyira szétnyílt a hasizmom, amit egy speciális tornával kell visszaállítani, és egyáltalán nem mindegy hogyan mozgunk. Belekezdtem hát egy nyolc hetes hasizomregeneráló programba, ahol legnagyobb meglepetésemre a kedvenc,- és általam igen jól ismert- pilates gyakorlatokat kellett napról napra, megfelelő sorrendben végezni. A jóga mellett évek óta a pilates a karbantartóm, így nagy lelkesedéssel, és elszántsággal fogtam bele. A test nem felejt, hamar emlékezett mindenre, és két hónap leforgása alatt helyreálltak az izmok. A pilates a mindennapi levegőm. Az én testem egyszerűen ezektől a gyakorlatoktol él, nyúlik, feszül, izmosodik. Fiatalon, ruganyosan, tónusosan tartja a testem, a jóga pedig a lelkemet is ápolja. Nem járok el sehová, otthon gurítom ki a szőnyeget, a YouTube-on indítom a videót, félóra és készen is vagyok. Ennyi ideje viszont mindenkinek kell, hogy legyen önmagára!
A másik régi-új szerelmem az úszás lett, amit egy éve, heti egy-három alkalommal szinte vallásosan űzök. Ezt is Ákosnak köszönhetem, mert ha nem veti bele magát a triatlonba, eszembe se jutott volna vízbe tenni a fejem. De megkívántam tőle, a testem pedig egy év alatt nemhogy olyan lett, mint régen, hanem ezerszer erősebb, izmosabb és energikusabb. Az úszás minden porcikámat megmozgatja, és a komfortzónámból is kitol, mert oda el kell járni. Ákos első perctől támogatott ebben is, mert látta, hogy mennyire motivál, és általa sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok. Szeretet az is, amikor önzés nélkül tudjuk egymást támogatni abban, ami a másikat boldoggá teszi. Szervezéssel, kompromisszummal, és néha extra munkával jár, akárcsak a házasság.
Az utolsó "titok" , pedig a tudatos táplálkozás.
12 éve váltottam életmódot, és azóta kutatom, hogyan tudnám a testem hosszútávon egészségesen tartani, és a magam szolgálatába állítani. Mert erről van szó. A testem engem kell, hogy szolgáljon, és nem fordítva. Nem tudok csodadiétáról, vagy "minden egy" táplálkozási formáról beszámolni, hiszen holisztikus életmód tanácsadóként, pontosan tisztában vagyok vele, hogy minden test/lélek egyedi, és csakis egyéni természete szerint lehet bárkire is tekinteni a változás komponensének figyelembe vételével. Ayurvedikus elveken, testtípusomnak megfelelően étkezem, mozgok, élek és lélegzem. Ezt követtem szülés után is, és azt az elvet, hogy ételeim legalább 80-90%-ban teljes értékű (nem feldolgozott) alapanyagból álljanak. Követem a szezonalitást, és amiből megtehetem, organikusat választok. Inkább költök tiszta ételre, mint bármi másra, hiszen ezek adják testem tégláit, ebből épül az a templom, ami szent számomra.
Napi háromszor eszem, este 17.00-tól másnap délelőtt 10.00-ig úgynevezett időszakos böjtöt tartok. Az emberi test öngyógyít, és csak a tőlünk telhető, de megfelelő támogatást várja. Ha ezt megadjuk neki, és megtanuljuk tisztelni, akkor hosszú ideig tud minket szolgálni. Így pedig mi is hosszú ideig tudjuk szolgálni szeretteinket és az emberiséget. 21 hónap telt el kisbabám születése óta. Nem alakultam vissza. Újjászülettem, mint a hamvaiból feltámadó Főnixmadár. Ez a test negyvennégy éves, de már hat évesen képes volt húsz kilométert a felnőttekkel gyalogolni hegyen-völgyön át. Tíz évesen atlétikai-, tizenhárom évesen tornászversenyt nyerni. Tizennyolc évesen a halál torkából visszajönni, és a semmiből újjáépülni. Képes bármilyen sportot űzni, versenytáncolni, és még mindig, minden betegségből fel tudott épülni. Képes volt két gyermeket kihordani, magától szülni, ezt a két gyermeket összesen negyven hónapig tudta önmagából táplálni. Mindkét alkalommal képes volt regenerálódni, és erősebb lett, mint azelőtt. Ez a test nem tökéletes, mert narancsbőrös, striás, itt-ott kinyúlt, anyajegyes és szuperérzékeny, de az enyém. Végtelen hálával tartozom neki, amiért életem minden másodpercében számíthattam rá. Én sem fogom cserben hagyni, elhanyagolni, megmérgezni, teleszemetelni, és bárhogyan is, bárkinek is kiszolgáltatni. Egy van belőle, és ha nem vigyázok Rá, hol fogok lakni? Táplálom, tisztán és fitten tartom, ápolom, tisztelem, és szeretem.
Egy szuperhős ruha, amelyet egyszer majd szögre akasztok, és csak remélem, hogy Ő is elégedett lesz velem.!
