Szeretet
„Egy boldogtalan nap az életben egy elveszett nap.
Egy olyan nap, amely tele van örömmel, az egy nyertes nap.”
Két éve jelent meg – többek között - ez a pár gondolat, Jane Fondától, amit most újra közöltek a médiában. Abból a felsorolásból ezt a kettőt emeltem ki, hiszen én a boldogsággal, örömökkel „foglalkozom”. Mivel többször is érintettem, azaz próbáltam „definiálni”, magyarázni, mit is jelent számomra az öröm, ezért most más oldalról közelítem meg a témát.
Elveszett nap – Nyertes nap
Most próbálom felidézni magamban, mikor éreztem úgy, hogy elvesztegettem egy napomat, vagy is elveszett egy nap. Több okból is érezhettem ezt. Például, amikor nem tettem meg valamit, amit kellett volna, vagy amire vágytam volna. Lett volna időm és alkalmam rá, de valamiért kerültem a megvalósítást. Vagy amikor igen is rengeteget dolgoztam, tettem egy nap, még sem éreztem azt, hogy megváltottam a világot, hogy azt tettem, amit szerettem volna, amikor untam, amit csinálok, amikor nem láttam az értelmét még a felkelésnek sem, amikor lehúzták az eredményeimet. Végeláthatatlan a sora a felsorolásnak. Ha egy kicsit is belegondolunk, egy-egy napunkat visszaidézve esténként, sokszor arra jutunk, nem volt semmi értelme a létezésnek. Eltelt, a semmivé lett, mint a szép színes buborék, ami oly gyorsan szétpattan, hogy még csodálni sincs időnk oly hosszan. Elveszett, s talán tényleg a semmivé vált. Ki tudja?
És mi van a nyertes napokkal? Madarat lehetne fogatni velem, nem legyet! A boldogságtól röpülni tudok, bármire rá nézek mosolyra fakaszt, mindenkit szeretek, még azt az undok kollégát is, aki csak kritikával illetett eddig. Készséges vagyok mindennel, és mindenkihez. Úgy érzem, ez a nap az a nap, amiért érdemes volt felkelni, mert a kitűzött céljaimat, vágyaimat megvalósítottam, s Isten és ember is csak is az én utamat egyengette, még egy porszemet sem gördített akadály gyanánt elém, csak hogy segítse mindezt, vagy is engem. Összefoglalom: szerelmes vagyok mindenbe és mindenkibe. Ilyen tehát egy nyertes nap érzése, nyomata.
Mindkettőben van azonosság: a teremtésé. Az egyik a negatív, a másik a pozitív teremtés. Az érzés azonban nagyban különbözik a kettőben. Amikor olyan folyamatban vagyunk benne, olyan dolgokat hozunk létre, aminek nem látjuk értelmét, az nem feltölt, hanem lehúz. Míg a pozitív, alkotó teremtésben, teremtéssel energiát gyűjtünk, vonzunk magunkhoz. A vesztes nap a veszteség érzésé, az elvesztegetett időé, a szeretetlenségé, míg a nyertes napunkon szeretve érezzük magunkat, szeretünk, szerelmesek vagyunk, mindent szeretetből hozunk létre.
Azok, akik kritizálnak, lehúznak, energiát szívnak el tőlünk, a rosszakarók, rosszindulatúak, sikertelenek, azok nem mi vagyunk. Amibe nem tudunk kapaszkodni, az nem létezik! Ami nem támogat bennünket, nem létezik, csak a fejünkből jön. Hagyni kell! A szeretet, a valódi élet visszacsatol emberektől, állatoktól, növényektől, baráttól, társtól, szerelemtől. Az az Élet, az, ami Szeretetből van. Az az egyetlen Valódi világ, az egyetlen támasz, ami szeretetből van. Csak az létezik, ami támogat bennünket! Ezt kell megkeresnünk és megtalálnunk magunkban és másokban, a tevékenységeinkben, a feladatainkban, a világban. A vesztes napok arra figyelmeztetnek, emlékeztetnek, hogy nem jó úton haladunk. Az is egy nap volt. S volt benne jó is. De csak ha észrevesszük, tudjuk, hogy az az iciri-piciri szikra ott van bennünk, a szívünkben és a lelkünkben, s arra vár, vágyakozik, hogy valahogy lángra kapjon. Ezért élünk.
