Hogyan is kezdjem?
2021. 11. 06. /szombat
Újrakezdés
Tegnapelőtt - lefekvés után -, úgy döntöttem, újra írni kezdek, sőt, ha a saját weblapomra be tudok jelentkezni, töltök fel írásokat. Valahogy elvesztettem magamat, a lendületem, a lelkesedésemet, az örömeimet, s most emlékeztetnem kellene magamat arra, hogyan is keveredtem ki az életem során a nehéz helyzetekből, milyen praktikákat vetettem be olykor-olykor, mi az, ami dobott egyet rajtam előre, segített kimászni a szellemei-lelki-fizikai tespedésből.
Nem akarom átgondolni, meggondolni hányan és kik olvassák majd, nem akarok a véleményükkel foglalkozni, egyszerűen muszáj írnom, kiírnom magamból azt a néhány évet, ami kimaradt – ha kimaradt?! -, és muszáj megtalálnom magamat. Nagyon fontosnak tartom kimondani újra és újra magamnak és másoknak is, már nem vagyok sem húsz, sem ötven éves, a nyáron töltöttem be a hatvanat. Talán éppen ezért, vagy ezzel együtt kimondatlanul, de most már egyre őszintébben újra kell tervezni az életet. Túl sok az elégedetlenség bennem, azon veszem észre magam, hogy lenézem, semmissé akarom tenni azt, ami volt, a talánokat és a mi lett volna hákat mormolom, ami egyre lejjebb húz. Persze, közben tudom, érzem a magam felé irányuló felmentést, megbocsátást is, de a gondolatok végén mindig ott van: elszúrtam az életemet.
Na, ebből kellene felállni, újrakezdeni, építkezni!
Eldöntöttem hát az örömgyűjtést, úgy, mint régen, szorgosan, figyelmesen, értékelve azt, ami van. Eldöntöttem hát az írogatást, hiszen mindig is jó tett nekem/velem, ha ki –és leírtam a fájdalmaimat, örömeimet, az ötleteimet, a vágyaimat. Persze, nem ígérem, hogy mindig minden így egyben lesz, de ha kicsinyenként nekiállok, akkor talán sikerül ezt a hatvan feletti életemet olyanná tenni, amiben jól érzem magam, s amit aztán utólag nem bánok meg.
Mert benne vagyok, én is benne, benne a saját örömeimben. Az életemben. Az életemben vannak örömök. Mindennapi apró, hétköznapi, kisebbek, és persze nagyobbak is, amit legtöbbször csak utólag értékelek. De itt vannak. Figyelnem kell, és örülni.
